Táv: 77 km, szint: 1600 m.
Egészen
mostanáig összesen talán kétszer jártam a Vértesben, akkor is valami rövid
túrákon. A VérKör
megjelenésével már sejtettem, hogy ezt sürgősen pótolni fogom. Addig
húztam az időt, míg végül nyár lett, és beköszöntött az ősellenség: a hőség. De
most éppen kapóra jött, mert fejembe vettem, hogy megpróbálok alkalmazkodni a
nagy melegben való mozgáshoz. A VérKör teljesítésének gondolatát szavakba
öntöttem itt-ott, és a legnagyobb ledöbbenésemre, többen is felfigyeltek rá,
mint egy jó kihívási lehetőségre. Végül Csabi lett az egyetlen komoly
jelentkező, élete első ultrájára készült, sőt, az első hosszabb futására.
Mára is
beígérték, hogy be lesz fűtve rendesen, bár a közelgő hidegfront híre némi
reményt csalt belénk, hátha hamarabb érkezik. Túl korán nem akarunk indulni,
így csak 7 után érünk oda Oroszlányba, a sportcsarnokhoz. QR kódos rendszer
működik ezen az útvonalon, már az elején bénázok egy sort, Csabi menti a
helyzetet... :) Aztán végre elrajtolunk.
Öt nap telt el a
gyilkos tempójú Szavanna Trail óta, így még kicsit nyikorognak a hajtóművek.
Meg is egyezünk, hogy visszafogottan kezdünk. Hát nem sikerül valami jól... :)
Csabi rövidtávfutó atlétaként szerintem nem is tud lassan futni, és a terep is
elég kedvező elég sokáig. Így 6:30-7:00-es tempóval telnek az első kilométerek.
A
tájékozódással nincs gond, most működik az órám, nem úgy mint júliusban, és az
emlékek is gyorsan visszajönnek, ezért szinte semmi időt nem vesztegetünk
útkeresésre. Ennek is köszönhető, hogy gyorsan el is érjük az első "VK
fát", ahol megint kódolvasás telefonnal. Nem a leggyorsabb megoldás,
lábujjhegyre állva próbálok térerőt keresni. Végül sikerrel, de legalább 5
percet a ponton vesztegetünk.
Befutunk
a Mária-szakadékba, felrémlik, hogy júliusban itt sikerült egy szerény fél órát
elkavarni, és már az Új-osztás felé tartunk. Nagy megkönnyebbülés: a kód
árnyékban van, és még térerőt is találok egyből. Közben elkezd felfelé kúszni a
hőmérséklet higanyszála, ami szép lassan kezdi felforralni agyunkban a vizet...
Ennek ellenére a
következő szakasz elég gyorsra sikerül, érezzük is a tempót, és a 3.
kódolvasásnál a rendszer közli velünk, hogy bizony gyorsultunk. Még egy jó hír:
előttünk Csákvár, ahol végre tudunk fürdeni... Ezt szó szerint kell érteni,
valóban megfürdünk a csap alatt, fantasztikus érzés a hideg vízzel locsolni a
fejemet. Wellness után, kifele a településről, Csabi kéri, hogy egy kis sétával
pihenjünk, amit persze én sem bánok, de felébred bennem a gyanú, hogy talán
mégis sok lesz neki elsőre ez a táv.
Gém-hegyre
tartva azt vesszük észre, hogy kezd megváltozni az időjárás, bárányfelhők
sokasága érkezik az égre, és az egyre erősödő széllel némi enyhülést hoz. A
hegyen található ponton a zéró térerővel küzdök, míg végül feladom, majd
bejelentkezünk ott, ahol már van "civil élet".
Aztán sikerül
benézni a háromszög jelzést, és pár száz métert elmegyünk a zölddel. Éppen a
legrosszabbkor jön ez a kis kitérő: Csabi közli, hogy picit megszédült, és
nincs túl jól... Sétára váltunk, hátha egy kis pihenés helyre rakja. Így
egészen Gántig gyalogos tempóban nyomjuk.
Gánt
azért jó hely, mert lehet fürdeni, van közcsap. Mivel komoly előnyre tettünk
szert, ezért felajánlom Csabinak, hogy gyalogoljunk, még így is beérünk futós
szintidőn belül, de ő nem érzi stabilnak a gyaloglást sem. Sajnálattal veszem
tudomásul, hogy kiszáll a VérKörből. Így is óriási bravúrt ért el: megfutotta
élete első hegyi maratonját, 5:30 alatt.
Kocogva
hagyom el Gántot, és most már biztos vagyok benne, hogy véglegesen megváltozik
az idő, határozottan csökken a hőség. Jól is mennek a kilométerek, 6-7 perc
körül, emelkedőkön azért már sétára váltok, de az is elég lendületes, így
ritkán megyek 10 perc fölé.
Elérem a
lélektani 50 kilométeres határt, és mosolyra húzódik a szám. Most jön az a
rész, amit nagyon szeretek ezekben a hosszú, monoton menetekben. Csak futni,
menni, nem gondolni semmire, és figyelni az erdőt. A nap olykor előbukkan a
felhők mögül, és bevilágít a fák közé. Mennyei.
Sorban
jönnek a "VK fák", errefelé már nincs gondom a térerő kereséssel. 15
km-től számolom vissza kilométereket. Közben a hőmérséklet annyira lecsökken,
hogy a sok kilométer és a fáradtság ellenére gyorsulni kezdek. A visszaigazolás
a kódolvasásról meg is erősít ebben. Érzem, hogy még maradt bennem tartalék,
így még egy picit odalépek, ami persze kívülről úgy festhet, hogy gyök háromról
gyök kettőre nő a sebességem... :)
70 kilométertől
egészen jó viszonyok között nyomhatom, szuper utak, éppen megfelelő
lejtőszöggel. Úgy tervezem, hogy nagy gázzal besöprök Oroszlányba... Ehelyett
azonban nagy gázzal benézek egy letérőt, és a bányászati kiállításon találom
magam... Bakker! Még egy rendőrt is megkérdezek, hogy merre kell bemenni a
városba, és ő szolidan elküldene a másik irányba... Megköszönöm, és újra
bevetem magam az erdőbe, szerencsére pár perc alatt visszatalálok a sárga
jelzésre.
A végén,
az a városi tíz perc a testemnek már nem esik túl jól, a lelkemnek annál
inkább. Végre részese lehettem egy jó futásnak. Jobban örültem volna, ha Csabi
végig velem tart, de szerintem neki is tanulságos volt ez a menet. 10:39-cel
érek célba. Nagy megkönnyebbülésre Csabi már ott vár, sikerült átstoppolnia
magát Gántról, és a rendezőség is képviselteti magát. Rögtön a nyakamba is
akasszák az érmet, szép kis darab. Ez volt hát a VérKör, a bakancslistáról
lekerült egy tétel. :) És egy újabb hegységet ismerhettem meg tüzetesebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése