Vidróczki 46

Táv: 46 km, szint: 2105 m.

A Kinizsi előtt még szerettem volna egy hosszút és szinteset futni. Több alternatíva is szóba jött, de mivel qvic a Mátrabérc pótlásaként keményen készült a Vidróczkira, ezért mentem vele. Tavaly én a hatvanast, ő a negyvenest nyomta, most cseréltünk.

Kissé kalandos kocsikázást követően, hat óra után érkeztünk Szorospatakra, ahol a DÁTÉ panzióból indult a túra.

Megjött Ákos és Luca is, szintén nyakig a K100 felkészülésben. 6:30-kor indultam qvic-kal. Nem akartam túlságosan nyomni, de gondoltam az első pontig tartom vele a tempót, ami a 13,2 km/h-ás átlagból ítélve elég keményre sikerült. 10 perc után kaptuk meg az első pecsétet, és már felfele másztunk.

Itt már visszavettem, a botokat kihasználva haladtam felfele, és még bámészkodni is volt időm, ez a táj mindig lenyűgöz.

  

qvic eltűnt előttem, pont a legrosszabbkor, ugyanis ott, ahol tavaly elkavartam, most is sikerült. Az ember kétszer nem lép ugyanabba a sz**ba, hát én igen. Úgy tűnik az idő nagyon megszépítette a tavalyi túrámat, de most fél órával a rajt után elöntöttek a kellemetlen emlékek. Egy ideig bozótos és sár akadályozta a futást, sőt néha a sima gyaloglást is. de azért még elég jó időben felértem Mátraszentlászlóra (1:15), ahol megváltam felsőmtől, és pólóban nyomtam tovább.

Hamar ráleltem a K+-re, és kifejezetten jól ment rajta a futás, majd egyenletes tempóban másztam felfele Galyavárra.

Két túrázót éretem utol, egyébként nem sok emberrel találkoztam utamon. A csúcson kaptam a pecsétet (2:00), majd zúzás tovább. Két hete a Mátrabércen nyomtam itt, szokatlan volt a néptelen fenyvesben futni. Lecsorogtam Mátraszentimrére (2:35), ahol frissítettem vízzel, keksszel, almával. Mivel innen vált el a hatvanas táv az enyémtől, ezért átvettem qvic-tól a vezetést.

Beérkeztem a Csörgő-patak völgyébe, ami gyönyörű szép, viszont a Vándor-forrásig elég nehéz benne haladni. Néhány jelzésvesztés és technikás patakátkelés után csekkoltam a következő ponton a forrásnál (3:12). A piros turistaút a patak mellett ismét ismerős volt, és beérve Mátrakeresztesre, futás közben lenyomtam egy szendvicset, mert már eléggé korgott a gyomrom.

A Vidróczki-barlang megtalálása némi fejtörést okozott, derékig érő gazban próbáltam megtalálni az odavezető utat, majd végre ráleltem a pontőrök hűlt helyére, a két srác ugyanis a pataknál játszott. Gondoltam pecsételek önállóan, de aztán csak előkerültek, nem számítottak még érkező emberre (3:43).

Az igazi káosz csak akkor következett, amikor letértem az ominózus P+ jelzésről. Átrágtam magam néhány bokron, bukdácsoltam a sziklákon, és visszafordultam néhányszor, mire becsatlakoztam a már járhatónak mondható útra. Ismét a Mátrabérc útvonalára tértem rá, és a Nyikom-nyeregig mentem, ahonnan ismeretlen, de annál szebb szakasz kezdődött. Szalajkás-tető miatt is megérte erre jönni, a ponton le is fotóztak, mint első érkezőt, és persze megkaptam a pecsétet is (4:29).

Kicsivel odébb döbbenetes kilátás tárult elém, muszáj volt megállnom egy percre lelkileg feltöltődni. A sárga most könnyebben ment, mint tavaly, így viszonylag gyorsan visszaértem Mátrakeresztesre, a frissítő pont nagyon jókor jött. Kenettem magamnak néhány lekváros kenyeret, és ivólével küldtem le.

Kosiktanyáig visszanyertem erőmet, kissé mocsaras utakon értem el a pontot (5:35). Már nem volt sok hátra, ezért próbáltam felélni a tartalékokat is, de azért még így sem siettem túlságosan. A turistaháznál sokan pihengettek, lazán elfutottam közöttük. Aztán még lazábban megindultam Ágasvárra felfele. Szerencsére nem volt nagy forgalom, így egyenletes tempóban sikerült felsétálnom (6:08).

A lefele is könnyen ment, a botok nagy segítségemre voltak. A pirosra rátérve rákapcsoltam, jól esett a sebesség a kellemes lejtőkön. Meg is lett az eredménye, az utolsó 5,3 km-t 37 perc alatt tettem meg. A célegyenesbe még egy sprintet is sikerült megejtenem.

Beestem a panzióba, óra megáll, 6:45. Kissé meglepődve írták be az időmet, 46-os érkezőt még nem vártak mostanában. Később kiderült, hogy első lettem ezen a távon, és az eredményeket fel is tették a Bátonyterenyei Város Sportegyesület honlapjára. Kicsit kifújtam magam, aztán tusoltam, és elfogyasztottam a megrendelt ebédemet, ami egy finom gulyásból és két palacsintából állt. Utána kiálltam az útra, és izgultam egy kicsit qvic-ért, hogy beérjen a tervezett 8 órán belül. Nem kellett őt félteni, éppen az órát sasoltam, amikor felbukkant a feje. Közeledett.

Végül 7:57-tel érkezett, így méltón bepótolta a Mátrabércet. Nagy gratuláció még Lucának és Ákosnak is, 10:10-et mentek a hatvanas távon.

Kemény, de szép nap volt a mai.