Tavaly még teljesen véletlenül csöppentem a versenybe,
amikor egy futóedzésem alkalmával belefutottam a mezőnybe. Idén, köszönhetően a
facebook terepfutás csoportnak, már jó előre neveztem a 21 km-es távra.
Nagy felkészülés nem előzte meg a versenyt, így egy kellemes
enjoy-futásra készültem a hazai pályán. Reggel 30 fokot mutatott a hőmérő az
erkélyen, hát ez megint egy húzós menet lesz, bár már megszoktam, hogy
félmaratont én mindig hőségben futok (kivétel két éve Angliában).
9 után a rajtban voltam, a máriabesnyői bazilikánál, és már
épp azon gondolkodtam, hogy mivel fogom elütni a maradék fél órát, amikor egy
ismerős integetett felém. Gréta a sportedző tanfolyamon volt az osztályfőnököm,
és nagy érdeme van abban, hogy kellően felkészülten jelenhettem meg a májusi
záróvizsgán. Így beszélgetéssel hamar elment a rajtig az idő annak ellenére,
hogy azt negyedórával eltolták.
Valahogy a mezőny elején indultam, és persze hiába vigyáztam,
elvitt a lendület. Sajna a Polar mellkaspánt otthon maradt, így csak a
légzésből következtettem, hogy mégis milyen a tempó. Nem mentek rosszul az első
kilométerek, egy ötös boly közepén gyorsan pörögtek a lábak. 5. kilihez 25 perc
alatt értem oda, ajaj, ez így túl gyors... Egyelőre viszont remekül éreztem
magam, így nem lassítottam. Ennek eredménye, hogy 7. kilinél még mindig hoztam
az 5 perces átlagot.
Aztán egy frissítő pont után emelkedők hada várt ránk, még
az elsőket sikerült megfutni, de a meredekebbeknél célszerű volt gyalogolni,
mert jobb volt az energia-felhasználás – haladás arány. Nagyjából féltávtól
üldöztem egy hölgyet, akiről később kiderült, hogy ő lett az első a nők között.
Az autópálya-hídra is együtt értünk fel, itt már nagyon éreztem a hőséget, és
elkezdtem várni a táv végét.
A Pap-Miksa kútnál kicsit cseles volt a karika, azon kívül,
hogy egy mély lejtőből és egy hosszú emelkedőből állt, rendező hiányában
szerintem néhányan másodjára is elindultak rajta. Szerencsére élvezhettem a
hazai pálya előnyeit, innen becsukott szemmel is visszataláltam volna a
templomhoz. Nem volt már sok hátra, és főleg lejtős, sík szakaszok maradtak a
végére, de az energiám is a végén járt, ezért a tervezett hajrázásom elmaradt.
Bár az elején még úgy tűnt, hogy behúzom két óra alatt, a
hőség megint átszabott mindent (mint oly sokszor az évek alatt), így 2:08-cal
csorogtam át a célkapu alatt. Persze teljesen elégedett vagyok, a lényeg úgyis
a futás és a természet öröme volt, ebből kijutott minden.
Gréta 2 perccel utánam érkezett, és szolidan elfoglalta a
dobogó 3. fokát, nagy gratuláció neki. Újratöltés, fényképezkedés,
eredményhirdetés, és indulhattunk haza. Hát erre jövőre is jönni kell… :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése