2009. július 25., szombat

Budai tájakon 50

Táv: 48,1 km, szint: 1420 m.

Egész héten nagy dilemma volt, hogy szombaton túrázzak-e, a kánikula miatt valahogy egyáltalán nem akarózott mozogni. Aztán nagy szerencsére a hétvégére hűvösebb lett, így Hűvösvölgyben a helyem. Laza, futós-gyalogos tempót terveztem.

Teljesen elképesztő módon, másfél óra alatt jutok ki tömegközlekedéssel a rajtba Gödöllőről. Igaz, a metróhoz és a buszhoz is futnom kell, de legalább bemelegedem. A nevezés gyorsan megy, leadom táskámat, és nem sokkal 8 után indulok útnak. Otthon végignéztem az útvonalat, néhai edzőköreim kombinálva, így a tájékozódással nem lehet probléma. Lassú kocogással, majd felfele gyaloglással már az elején beelőzök vagy harminc embert, és 27 perc után pecsételtetek a Kaán Károly-kilátó előtt. A Hárs-hegyet elég jól ismerem, itt sokat lehet vágni, többen meg is teszik. Én 48 km-t akarok menni, így maradok a jelölt úton. Lefele öreg bácsikát előzök, érintem Szépjuhásznét, és már a piroson nyomulok. Még a műút előtt újabb öreg bácsika mellett megyek el, vagyis nem… ez ugyanaz a bácsika. Talált egy rövidebb utat. Fekete-fejre felfele érzem, hogy valahogy nem úgy megy, ahogy szokott. Nem sietek, nem kell senki tempójához alkalmazkodnom, de valami mégse az igazi. Így a pont után (0:55) még inkább lassítok.

A lovardánál visszanézek a hegyekre, még mindig sok a felhő, amit nagyon nem bánok, nem sok kedvem lenne szenvedni a hőségben.

Lassan felkocogok a következő pontig (1:21), és ez a monoton tempó végre helyrezökkent. Kicsit gyorsítok is, újabb túrázókat fogok be, majd leesik az állam az erdő látványától. A p+ után jobbra egy nagy részen kivágták a fákat. Így csupaszon teljesen ismeretlennek tűnik a terep, még a betérőt is majdnem elnézem. Vicces lenne, ha itt eltévednék. A háromszögre térve letérek a rövidtávról, és célba veszem a Nagy-kopaszt. Régi szép emlékek. Itt általában futottam, most inkább gyalogolok felfele, és néha belekocogok. Beérem az ötvenes táv sereghajtóit, útba igazítok néhány embert. A Tarnai-pihenőről a kilátás még most is fantasztikus.


Lefele lehet nyomni, a s+-nél belebotlom a következő pontba (2:09), kapok szörpöt és almát, pont jókor jön. Átkocogok a murvás útra, hála az égnek a Nap felhők mögé bújt, így hűvösben sokkal barátibb felfele nyomulni. Gyorsan telnek a kilik Nagykovácsiig, ahol balra fordulok, és már nagyon várom a beígért frissítő pontot. Csak nem jön, pedig a szervezetem már teljesen üres, nagy generálra van szükségem. Kiderült, kicsit feljebb költözött. Most már mindegy, tolom be a kenyereket, a lekvár hihetetlenül finom. Még székeket is hoztak, leülök, eszem-iszom, nincs kedvem felállni. Maximum még egy kenyérért. Eredetileg öt percet terveztem pihenni, már a tízet is túlléptem, de nem hajt senki. Végül csak elindulok, bár sokat nem kocoghatok, végig emelkedik az út. Kutya-hegyre felfele hamar jön a következő pont (3:46), és végre lefele is mehetek, begyújtom a rakétákat.

Elérem Nagy-szénást, egy sráccal együtt kapaszkodom fel a csúcsra. Már jártam itt párszor, de ilyen szépnek még sosem láttam a kilátást.

Visszaérek Nagykovácsiba, a Zsíros-hegynél újabb ponthoz érek (4:23), és… dinnyét kapok. Óriási. Ennél jobb frissítést ki sem találhattam volna. Jól lakott napközisként ugrok neki a dinnyeszeletnek, majd teljesen felfrissülve zúzok le Solymárra. Nem bírom megállni, muszáj bemennem a kocsmába egy kóláért. Később kiderült, hogy kár volt, mert Solymár határában egy ponton vízzel és almával kínálnak (5:01).

A zöldön haladok tovább, ezen az úton visszafele még nem jártam. Ráadásul az új zöld eltér a régitől, ez egy kicsit megkavar, mint kiderül szinte mindenkit. A helyismeretemre hagyatkozva végül rábukkanok az új jelzésre, és már verőfényes napsütésben érkezem a Virágos-nyeregbe. Innen már csak egy izmos mászás az Újlaki-hegyre (6:11), ahonnan majdnem lefúj a szél. Már értem miért ücsörög kabátban a pontőr. A kilátás persze pazar, mint mindig.

Még egy laza kocogás lefele, és beérek a célba 6:47-es idővel. Megkapom a jutalmat, leülök egy kicsit kajálni, majd átöltözöm. Remek kis túra volt így a nyár közepén.