2013. február 9., szombat

VII. Téli Margita Terepmaraton


Táv: 44 km, szint: 800 m.
 
Szokásos februári kötelező esemény jött el ma. Két órával a rajt előtt ébredtem, és összedobtam négy tojásból rántottát, majd 8-kor ettem még egy banánt, a rajt előtt pedig egy kis csokit. Kíváncsi voltam meddig bírom kaja nélkül, hiszen eddig mindig végigzabáltam a hosszú futásokat.
 
Teljes nyugalommal rajtoltam, nem akartam benézni túl gyakran 160 fölé, ezért már a bazilikánál leszakadtam a srácokról, és saját tempóra álltam rá. Babatpusztától kezdtem igazán élvezni a dolgot, lassan, de biztosan morzsoltam fel a mezőny végét. Margita emelkedője se hatott meg túlságosan, ahol meredeknek éreztem ott persze sétáltam.
 
A plusz kör Erdőkertes fele hamar lement, most már nem frusztrált a gondolat, hogy 5 km-rel hosszabb a táv, mint a régi túrákon. Egy laza lecsorgás Domonyvölgybe, közel 28 km-nél és 3 óránál jártam, amikor megálltam frissíteni a ponton. Egy müzliszelet és 3 nápolyi. Ennyit vettem magamhoz összesen az egész futás alatt. Persze a folyadékot folyamatosan, módjával pótoltam. Könnyedén ment a zöld házi emelkedő is, innen egy futót hajkurásztam, végül a Kőkeresztnél tudtam megcsípni. Valószínűleg hozzájárult a sikerhez az is, hogy életemben először megfutottam az Erzsébet-pihenő és a Kőkereszt közt lévő hosszú aszfaltos emelkedőt. Hm, érdekes. Juharoson szép kis hó volt, visszaértem Gödöllőre, de ott még 4-5 kilit le kellett győzni. Elfutottam a háztömböm előtt, és átléptem a célkaput. 5:11:55. Tűrhetőnek gondoltam akkor, aztán mikor hazaértem, és megnéztem a tavalyi időt, majdnem dobtam egy hátast. Most 8 perccel mentem jobbat. Upsz…
 
Érdekes volt az élmény, kevés táplálékkal végig menni. Persze a reggelinek biztos volt hatása, de reggelizni eddig is reggeliztem. Reményeim szerint a szervezetem kezd hozzászokni a tartalékok felélésére futás közben. Ezt viszont azt is jelenheti, hogy a közel jövőben javulni fogok a futásokon… Meglátjuk.