39 km, 650 m szint
Az alapozási időszak úgy telt el, hogy szinte észre sem vettem. Egyrészt az idei tél nagyon barátságos arcát mutatta, valahogy hiányoztak az edzéseimből az időjárás és az annak következményeként kialakult kemény terepviszonyok okozta természetes „szenvedés”, ami rettentő jól tudja formálni a testet és lelket. Másrészt pedig többé kevésbé mindig fájt valami valahol a lábamban, így nagyjából 60-70%-os teljesítményt tudtam nyújtani az elmúlt hónapokban. Ezért bennem volt a félsz, hogy a tavaly szépen felépített kondim szépen leépült, de az első edzőverseny ezt szerencsére nem igazolta.
Ismét Gödöllő, ismét Margita, talán tizenharmadik alkalommal, de már jóideje nem számolom. Az időjárás perfektnek bizonyult, bár még reggel úgy gondoltam, hogy első alkalommal versenyen is bevetem az Alpine Wind széldzsekit, de gyorsan rájöttem, hogy két réteg bőven elég lesz. Az Ultra S-tech felső egyébként is pont ott meleg, ahol kell, a karján és a mellkasi részen. A terepviszonyok is igazodtak a klímához, 99%-ban tökéletesen futható volt a pálya, csak egy-két helyen tapasztaltam sarasodást.
Ez a verseny teljesítménytúrából jött létre, a rendezőség nem is fejlesztette tovább az elképzelést: nevezésnél hosszas sorban állás, papírra pecsételnek, nincs „futós” frissítés, tulajdonképpen egy túra, ahol szűkösebb a szintidő. De így a jó, így szeretjük. Mindenesetre 10 perccel a rajt előtt még nem tudtam átvenni a rajtszámot, így a bemelegítés csak fejben történt. 😊 Csúszott is az indulás pár percet, a rajt jelet pedig idén is a közlekedési lámpa zöldre váltása adta.
Ettől a futástól a maximális elvárásom azt volt, hogy tudjam tartani a pulzust 160-170 között, lehetőleg minél tovább. Minden edzésemet a Grossglockner köré próbálom építeni, ott az égbeszökő emelkedők miatt toppon kell lenni a vérkeringésnek. Nálam ehhez a pulzushoz alapvetően elég jó tempó társul, ezért nem igazán bíztam benne, hogy összejön a magas pulzustartomány. De már az első kilométereken éreztem, hogy kellemesen könnyedén megy a futás, és elég sokáig nem is csúsztam 5 perces tempó felé sem. Ez a sebesség azt eredményezte, hogy 7-8 kilométeren át az élbollyal futottam, sőt, egy kis útbenézésnek köszönhetően, részese lehettem 15 másodperc hírnévnek is: vezettem a versenyt. 😊
Egy óra menetidő alatt 12,3 km-t tettem meg, és már majdnem fent voltam Margitán, ami az útvonal legmagasabb pontja. Innen nagyon sokáig egyedül nyomtam, se előttem, se mögöttem senki. Ennek örültem rendesen, bár ugye ez edzőverseny, itt nem volt rossz egy kicsit nyomás nélkül, saját tempóban falni az utat. Domonyvölgybe érkezve a vízvételezést egy kicsit elbénáztam, ennek köszönhetően többen is beértek, így sajnos a zöld házi emelkedőnek már negyedmagammal estem neki. A vonatot én vezettem, és hát 170 alatt nem tudtam lerázni az üldözőket, felette pedig nem igazán esett volna jól futni, de nem is ez volt a cél.
Egy spori nagyon rámszállt, és a juharosi ponton sikerült is megelőznie. Próbáltam tartani a pozíciót, de elszállt a pulzus, vissza kellett vegyek. A frissítésem egyébként rendkívül jól ment, talán az eddigi legjobb volt maratoni távon. 4 adag Hammer gél, és fél energia szelet fogyott el az egész úton, és semmilyen energia-megingást nem éreztem menetközben.
Az utolsó 5 kili már Gödöllőn belül nem a kedvenc szakaszom. Itt már a pulzus is kezdett esni, utolért a fáradtság. De ennek is örültem, ilyen sokáig, ilyen pulzustartományban szerintem még sosem sikerült ennyire stabilan futni. Ezen kellene még fejleszteni egy kicsit júliusig.
Átfutva a hármas főúton, szemem sarkából láttam, hogy egy futó még nagyon sprintel utánam. Hm, szóval valaki még az utolsó húsz méteren is előzni akar. Na azt nem hagytam. 😊 Begyújtottam a rakétákat, és az iskola előtt, túrázók között szlalomozva, 4 perces tempóban viharzottunk be a célba. Azért még a végén is volt egy kis sorban állás, az előttem futó egy percen belül ért be. A rendezők felírták őt korcsoport 3. helynek, engem pedig korcsoport 4. helynek. Az időm pedig húsz másodperccel jobb lett, mint a tavalyi, 3:29:16. Szép volt Margita, jövőre ismét találkozunk.
