A Bükk 900-as csúcsai teljesítménytúrával kapcsolatban
nekem mindig volt két bibi. Az egyik, hogy a rajt/cél Bánkút igen messze van a
fővárostól, az oda-vissza 6 órás kocsikázás gondolata többször meghátrálásra
késztetett. A másik pedig, hogy augusztus első szombatja többnyire nagyon
meleg, és egy olyan útvonalon, ahol semmilyen vízvételi lehetőség nincs, ott
bizony ez komoly problémát jelenthet.
A Bükk 900 Online megjelenésével sem került Bánkút
Pesthez közelebb, viszont mivel ez az év bármely napján teljesíthető, ezért a
második bibi kipipálásra került. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz így az út.
Aztán még abban is megegyeztünk Vic-kel, aki létrehozta a kihívást, hogy a
sötétben aló csúcskeresést is teszteljük. Így néztük ki magunknak a november
25. 13 órás rajtot.
Dél körül a Bükköt hatalmas felhők veszik körül, így
Mályinka felől felautózni elég játékosra sikerül. Kiguvadt szemekkel figyelem
az utat, ami olykor bizony alig látszik. Szerencsére nincs még olyan hülye, aki
ilyenkor erre jár... :) Aztán egyre feljebb tartva vékonyodik a felhő, és áttűz
rajta a napsugár. Vic álmélkodva fotózgat mellettem, én persze nem tudok
odanézni, mert most már a nap vakítja a szememet... :D
Gyönyörű napsütés fogad minket Bánkúton, egy órája egy
lyukas garasban sem fogadtam volna, hogy ez lesz. Gyors pakolást követően már
lent vagyunk a turistaháznál, ahol az étterem bejárati ajtaja mellett található
OKT pecsételő doboz alján van kirakva a Bükk 900 Online rajt/cél QR kódja. Még
mielőtt leolvasnánk, gyorsan egyeztetünk az étteremmel, hogy várhatóan este 7
előtt még szeretnénk két menüt elfogyasztani, két nagy, bőséges, forró menüt...
:)
12:58-kor rajtolunk el, és egyből a sípályát vesszük
célba bemelegítésként. A Felső-Borovnyák csúcsa a NATO radar állomás miatt
lejjebb került, illetve egy mutatós kis oszlopot kapott, bár itt a QR kód
kicsit magasan van. Első csúcsnál első gubanc: valamiért nem tudjuk beolvasni a
kódot. Aztán Vic jön rá, hogy a nap olyan szögben tűzhet a kódra, hogy az fényt
ver vissza az olvasóba, ami így képtelen az azonosításra. Sebaj, beárnyékoljuk
a kódot, így már minden oké.
Kocogás lefelé a műúton, az egyetlen ilyen lehetőség.
Majd már a Pipist támadjuk, itt már nincs műút, se út, csak a szűz erdő. Pipis
levadászását követően az új csúcsra, a Füstös-kő bércre kapaszkodunk fel. Szép
kis hegyet talált Vic, elszórtan fák, kellemes aljnövényzet, halovány ösvények,
amin lehet haladni. Itt még nincs oszlop, a csúcson egy magas fára van rögzítve
a kód, a fa mellett kőrakás, nem messze a fától pedig egy magasles emelkedik.
Innen viszont lehet úton haladni egy darabig, ami hol
ösvény, hol az országos kék, hol dózerút. Kis-kőhátat megtalálni nagyon
egyszerű, valamilyen átjátszó állomás gigantikus oszlopa mellett ácsorog a
csúcsoszlop. Kódolvasás, és zúzunk lefelé. Ha tovább indulunk az oszlop
mellett, be a sűrűbe, akkor találunk egy kis nyiladékot, amit azért nem
egyszerű felfedezni, viszont az egyenesen a Nagy-kőhát elágazáshoz vezet.
Köves rengeteg, szinte kopasz csúcs a Nagy-kőhát, ami
térerőben kissé gyengélkedik, így pár perc elmegy a hullámok keresésével, de
sikerrel járunk. Rövid dzsungelharc után ismét földúton mehetünk egészen
Három-kőig. Sajnos a felhők besokasodtak, így se a napot, se alacsony felhőket
nem látunk. Viszont Büszkés-hegy levadászása innen könnyű préda, és meglepő
módon azonnal be tudjuk olvasni a kódot, a teszttúrán ez jóval nehezebben ment.
Kikocogunk a kékre, és Tar-kő is "áldozattá"
válik. A peremre nem megyünk ki, valószínűleg hasonlóan nincs látvány, mint
Három-kőn. Egy darabig visszamegyünk a kéken, majd balra beereszkedünk egy
völgybe, ahol csatlakozunk egy erdészeti útra, ami végigvezet a fenyvesen.
Elképesztő a látvány. A Virágos-sár hegy alján találjuk magunkat, és egy szűk
kis vályúban kapaszkodunk felfelé. Ez az a hegy, ami mindkét irányból nehezen
adja magát, de a végén csak leolvassuk a kódját. :)
Miután legurulunk a hegyről, a néhai legmagasabb pont
felé, az Istállós-kő felé tartunk a zöld és zöld háromszög turistautak
segítségével. Hamarabb olvasom le a kódot, mint Vic, és ez a szerencsém,
ugyanis a fák között, a felhők mögül átsüt a nap, és olyan a látvány, hogy még
a lélegzetem is elakad. De csak pár másodpercig tart az egész, így mire szólok
Vic-nek, addigra a kép már a múltba vész.
Innentől nagyjából az utolsó csúcsig már nincsenek
trükkös kis utacskák, egyik hegyről le, másikra fel, szinte teljesen irányba.
Itt-ott azért még vigyázni kell, például Ispánról lefelé célszerű egy jobb
kanyart beletenni, mert az ember irányba haladva egyből egy mély árokban
találja magát, amiből persze ki is kell mászni... Kukucsó-hegy ebből az
irányból kőkemény, csak 500 méter távban, de úgy lehet érezni, hogy szintben is
annyi...
Átbukdácsolunk a Vörös-sár hegyre, és itt megint akad
egy kis térerő gond, de végül ez is megoldódik. Szerencsére csak két-három
hegyen nem adja be elsőre a jelet. Közben elkezd besötétedni, és Körös-bérc
tetején már elő kell kaparni a lámpákat, mert a leolvasó nem látja a kódot.
Egyébként is szükség van már fényre, normál úton sem szeretek sötétben
botorkálni, nemhogy a szűz erdőben.
Fekete-sár bérc, már vak sötétben, és szembesülünk a
ténnyel, hogy mennyire marha nehéz így megtalálni az oszlopot... :) Utólag
belegondolva, olyan hegyeken van ezzel gond, ahol nem egy
"jellegzetes" helyen áll az oszlop, és ezekből szerencsére nincs túl
sok. Fekete-sár az egyik, pár perc elmegy a körbe-körbe járkálással. Aztán még
a lefele menő irányt is benézzük, úgyhogy a mai túrán ez a hegy viszi a
"legnehezebben levadászható csúcs" díjat...
Kis-sár bérc könnyű préda már, és Huta is annak tűnik,
bár sikerül becéloznunk felfelé egy sziklarakást, amit aztán kerülhetünk meg.
Nappal ezzel ugye nincs gond. Lefele menet vesszük észre, hogy leszállt a köd,
vagy harmat, vagy nem tudom mi, de csurom vizesek a lehullott levelek. Sikerül
is dobnom egy óriási hátast, szépen elterülök az avarban. Vic persze éppen
videóz, ez a rész van a kisfilm végén. :) Nekem nem volt elég, 50 méterrel
lejjebb ismét elvágódom. Itt már röhögésbe fullad az egész, jaj, csak egyszer
jussunk le erről a hegyről... :D
A Nagy-Istvánból és a Fodorból csak egy méteres
átmérőjű kört látok, amit a lámpám világít, itt már könnyen megtaláljuk az
oszlopokat sötétben is. Majd végre ismét út van a lábunk alatt, és a Faktor-rét
felől megközelítjük a Bálványt, az utolsó hegyet. Na innen már egyszerű lesz...
vagyis csak lenne, ugyanis kitör egy szolid hóvihar. Igazából valami havas eső
esik, és mellé viharos szél társul. Eddigi komfort érzetem pillanatok alatt
tűnik el, és hiába futunk, mégis fázom. Basszus, azért ezt megúsztuk, még pár
perc, és Bánkúton vagyunk.
5 óra 15 perccel indulás után olvassuk le a célkódot.
Ez azért elég jó idő lett, figyelembe véve a sötétséget. Tény és való, hogy
hőség nélkül ez sokkal jobban megy. Bemegyünk az étterembe, és kikérjük a
kötelező vadragu levest házi kenyérrel és almás rétest. Nem lehet szavakba
önteni, mennyire jól esik... :) Bárki, aki teljesíti a Bükk 900 Online-t, utána
toljon egy ilyen menüt a turistaházban. Durva lesz. ;)
Az összefoglaló videó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése