Táv: 25 km+,
szint: 1500 m+
Amikor tavaly ősszel
elindult a Bükk 900 Online instant
túra, már tudtam, hogy keresek pár elvetemült embert, akiknek megmutathatom azt
a csodát, amit a Bükk rejt ilyen magasságokban. Nyolcan be is jelentkeztek.
Mivel időben eléggé elhúzódhat a
csúcsvadászat, és a fővárostól meglehetősen messze van Bánkút, ezért egy egész
hétvégés programot szerveztünk. Szombat délután utaztunk be a Bükk szívébe,
volt időnk hangolódni a másnapi kihívásra. Gyönyörű idő fogadott minket, és
persze a már megszokott elképesztő környezet. Tettük egy rövid túrát a közeli
Faktor-rétre. Útközben már ízlelgettük Pipis-hegy látványát, fel-fel
kukucskáltunk Fodor-hegyre is.
Bennem egyre nőtt az izgalom. Akkor döbbentem rá, hogy
ez azért annyira nem veszélytelen vállalkozás... Bár kungfusokból állt a
csapat, akiket kemény fából faragtak, többen közülük komolyabb túrás múlttal is
rendelkeznek, de ez mégis csak a Bükk 900-as csúcsai... Mi van, ha valaki
Virágos-sár hegyen dönt úgy, hogy ő egy tapodtat sem megy tovább...? Na jól
van. Elhessegettem a negatív gondolatokat, és kiélveztem a természet ölelését
és társaság jelenlétét.
Éppen visszaértünk vacsira, ami kötelező a Bánkúti
Turistaházban. Na nem azért, mert kényszerítenek, hanem mert igazi
gasztronómiai élményben lehet része az embernek. Leves, házi rétes, házi
kenyér. Ez alap. De a juhtúrós sztrapacskától is rózsaszínbe borul a világ... :D
Kaja után még
volt egy nemes feladatunk: be kellett kísérnünk heves szurkolással és ovációval
az éppen érkező Viktort a Bükk 900 Ultra céljába! Határozottan emlékszem,
amikor pár éve az ötleten rágódva, végül kiböktem: ezt soha senki nem tudja
megcsinálni... Hát ennyi. Neki sikerült. :)
És másnap jött a lényeg. Bőséges reggelivel kezdtünk,
majd már mindenki a telefonját piszkálta, és most nem a napi híreket böngészték
a srácok, lányok, hanem bejelentkeztek az indulásra. Ugyanis, mint a túra neve
is mutatja: Online, vagyis végig követhetők voltunk az út alatt. Abban a
megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy Viktor, a túra házigazda indított el
minket. :)
Határozott elképzelésem volt, hogyan, milyen módon
fogunk haladni, és bíztam benne, hogy a többiek is bíznak bennem, és
"vakon követnek". :) Az első csúcsot hamar leszedtük, a becsült
köridőnk akkor még 4 óra volt, de sejtettem, hogy ez hamar duplázódni fog.
Pipisre menet a csapat belekóstolhatott abba az érzésbe, ami szinte az egész
túra során jelen lesz: ágak, kövek, csalán, csetlés, botlás, hasraesés,
csúszkálás, anyázás, hülyejózsizás, miafenénekjöttemide, és hasonló
nyalánkságok... :D
Pipisről lefelé nem sikerült megtalálni a nyiladékot,
amit nem tartottam jó előjelnek, ugyanis a Füstös következett, amit a
legkevésbé ismerek, hiszen ott még csak kétszer jártam. Kiértünk egy kis útra,
és valamiért balra vettem az irányt, pedig ott jobbra kellett volna... Aztán az
út lejteni kezdett, és tudtam, hogy gáz van, nekünk felfelé kellene mennünk...
Oldalba kaptuk Füstöst, be a dzsindzsásba, igazi dzsungelharc következett.
Szerencsére a többiek ezt még jó mókának tartották. :) Fent végre ismerőssé
vált a terep, de csak egy darabig. A csúcsot jelző fát sehogy sem sikerült
megtalálni, míg nem valaki kibökte: ott egy QR kód. Huh, oké, a nehezén túl
vagyunk. :)
Innen könnyebb szakaszok következtek, és több
sikerélményem is volt. Megtaláltam a Kis-kőhátról és a Nagy-kőhátról is
levezető nyiladékot, amelyeket elég ritkán sikerül. Majd Három-kőnél tartottunk
egy nagyobb megállót, közben fellőttünk egy drónt is, hadd nézelődjön. Büszkés
és Tar-kő is könnyű préda volt, és természetesen kimentünk a teraszra, hiszen
sokan még nem jártak itt, ami az ország egyik legszebb kilátópontja.
További siker: a Virágos felé vezető erdészeti útra is
elsőre ráleltem, ez azért igen sokat segít ezen a szakaszon. És kipipálhattuk
az egyik legkeményebb emelkedőt is, leolvastuk a kódot a hegycsúcson. A rémálom
nem vált valóra: senki sem akarta itt feladni. :) Istállóson újabb pihi,
elértük a túra felét.
Nem igazán lepődtem meg, de az Ispánra vezető kis ösvényt
most sem sikerült megtalálnom, mint ahogy eddig egyszer sem a 8-9 teljesítésem
során... Pedig Viktorral mindig megtaláltuk... Á, béna vagyok én még ehhez... :D
Ispán és
Kukucsó, két nagyon köves, de gyönyörű szép hegycsúcs, mindentől távol, mesés
környezetben, el lehetne rajtuk üldögélni pár órát. Kukucsón pihentünk is egy
kicsit, a drónt is szabadjára engedtük. Innen következett az igazi hullámvasút:
egyik hegyről le, másikra fel, közel vannak, és rohadt magasak... De fogytak. A
lendület is fogyott rendesen, a becsült köridő itt már 9 óra felé volt, ami még
persze belefért, de túlzottan azért nem lazázhattunk.
Magunk mögött hagytuk Huta gyönyörű fenyveseit, Nagy Istvánon
még pihentünk egy utolsót, majd megbirkóztunk a meglehetősen zord aljnövényzetű
Fodorral. Jött az uccsó hegy: Bálvány. Ide már utakon mentünk, lassan
visszatért az élet az emberekbe: már nincs sok! :) Azért a Petőfi-kilátót nem
sokan vállalták be, köztük én sem... :D Szellemileg iszonyúan kimerültem, a folyamatos
tájékozódás és az emberek szkennelése miatt. Reméltem, hogy mindenki túléli a
kalandot, és így is lett. :)
Lesétáltunk a turistaházhoz, és beolvastuk a célkódot.
Mindenki 9 óra 20 percen belül. Szuper! Azért a túra nehézségét mutatja, hogy
2,8 km-t jöttünk óránként átlagban... És úgy, hogy tájékozódási probléma miatt
túl sok időt nem vesztettünk. Még egy leves belefért az időnkbe, aztán
indultunk haza. Jó kis hétvége volt. :)
Konklúziók számomra:
- A Pipis-Füstös átmenetet még egyszer be kell járnom,
mielőtt nekimennék a Duplának. Szerencsére annyira közel van a turistaházhoz,
hogy ezt még a Dupla előtti napon is megtehetem, nem kell érte külön Bánkútra
utazni.
- GPS ide vagy oda, jobb ha fejben van, hogy az egyes
csúcsokon az oszloptól melyik irányba kell elindulni lefelé. Az óra elég jól
navigált, de párszor "beragadt" a jel, és ilyenkor korrigálni
kellett, mikor visszatért.
- Az aljnövényzet még nem volt vészes, de mégis úgy gondolom,
hogy valamikor október vége felé lenne az ideális időpont a Duplára. Akkor már
hullanak a levelek, puhább a talaj, jobbak a látási viszonyok, nincs túl meleg,
de hideg sem, és még elég hosszúak a nappalok.
Na majd meglátjuk... :)
Egy kis videó-összeállítás a
túrából:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése