20 óra 18 perc 50 másodperc. Ennyi idő kellett a "zsuzsifiai" párosnak, hogy megkerülje a Balatont, egymást váltva. Gábor 111, én pedig 109 km-t futottam a tó körül. Ez az idő a 8. helyre lett elég, ami egy 93 csapatból álló mezőnyben nem rossz. Ennek ellenére mégis maradt bennem egy kis "űr"...
150 km-ig meglehetősen jól haladtunk, bár egy picit ki-kicsúsztunk a tervezett időből, de mivel az elején sok tartalékot szereztünk, ezért még magabiztosak voltunk. A mezőnyben rendre az első 5-ben tanyáztunk. Aztán a 6. etap után a gyomrom teljesen váratlanul felmondta a szolgálatot, nem szívta fel a bevitt tápanyagokat. Ez azért is volt fura számomra, mert a frissítéshez bőven rendelkezésünkre állt idő, nem kellett kapkodni, gyorsan enni, illetve igyekeztem természetes tápanyagokat bevinni.
Az utolsó 35-km-t energiahiánnyal küzdve tettem meg, végig éjszaka, és a legutolsó 20 km-t szakadó esőben... Hát, éreztem már magam jobban is... Nagyjából másfél-kettő percet vesztettem kilométerenként a korábbi tempóhoz képest.
 |
| A verseny előtti napon a Főnökasszonnyal :) |
Természetesen erre nem lehettünk felkészülve. Az ultrázás alaptételét, hogy bármikor fejre állhat az ember, már jól ismerem, csak mindig meglep, amikor velem történik. 
Ráadásul nem túl ritkán…
Ráadásul nem túl ritkán…
De…
Igazából egy elképesztő versenyen vehettünk részt, először futottam az Ultrabalatonon. Gyönyörű idő, segítőkész Staff, korrekt versenytársak. Voltak nagyon érdekes pillanatok, mint például amikor egy egész társaság kiabált le egy erkélyről, hogy „Hajrá!”, akkor úgy éreztem, hogy legszívesebben sírva ölelném meg őket, mert olyan energiát adtak ezzel. Azt is megtudtam, hogy nem mindenkinek tesz jót a biztatás. Egy futótársnak odaszóltam, szintén egy „Hajrá!”-t, de ő már annyira megvolt zuhanva, hogy csak a pénisz vulgáris kifejezésével tudott válaszolni… 
Lényeg: szép volt, jó volt, és brutálisan keményre sikerült a vége. Nem leszek UB-fan, de van rá esély, hogy jövök még.
Akik nélkül ez a bravúr nem jött volna létre:
- Kasnyik Gábor futótársam, akinek az elkötelezettsége az ultrafutás iránt komoly lendületet és inspirációt tud adni másoknak is.
- Maráz Zsuzsanna edzőnk, ezt talán nem kell megmagyaráznom, tanítása nélkül maximum lepkefingként keringenénk a tó körül az UB-n.
- Kasnyik András sofőrünk, aki szívesen nekünk áldozta a szombat nappalt és éjszakát annak érdekében, hogy biztosítsa a logisztikai támogatásunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése